Emlékezetből

Emlékezetből rajzollak,
mint Munkácsy Sven kezét.
Magam elé képzellek, s
máris rajzolok én.

Tódulnak az emlékképek,
erősek a bioáramok.
S mire feleszmélek,
máris kész vagyok!

Nézlek és csodállak.
Keresem az énedet.
Próbálom felfedezni,
az igazi lényedet!

Furcsa a művész ember.
Lelke bús titkokat rejt.
Aki megismeri egyszer,
Az soha nem felejti el!