Női lélek

Furcsa szerepem van
Nekem az életben.
Mi velem történik,
Az csupa véletlen.

Nem úgy jönnek hozzám,
Férfiak, mint máshoz,
Szerelmet keresve,
Szerelmes társhoz.

Úgy hozzák problémájukat,
Mint orvoshoz a beteget.
Nem számít, hogy "Nő" vagyok,
S én is érzek, szeretek!

Elmennek, ahogy jöttek.
S itt maradok egyedül.
S az én szívem belül
Oly búsan hegedül.

Furcsa ember vagyok
Agyam mindig hevül,
És akinek baja van,
Az hozzám menekül?

Gyógyírt várnak tőlem
Fájó, bús sebekre,
S tőlem megkapva azt,
Eveznek más vizekre!

S itt maradok én,
Mint hajótörött árva,
Búsan, árván hagyva
Egy más hajóra várva!